1. Élet- és alkotótereink koreográfiája/Installatív teremdekoráció
A térrel való viszonyunkról szóló alkalom célja volt, hogy élettereink kritikus vizsgálóivá és aktív alkotóivá válva magát az épített környezetet használjuk alkotásunk tárgyaként. Milyen is az a hely, ahol a mindennapjainkat töltjük? Mi van a környezetünkben? Hogyan inspirálódhatunk abból, amink van? A SVUNG Kutatócsoport megvalósult köztéri mozgás workshopjai, közösségi koreográfiái, térképei és térinstallációi inspirációként szolgáltak a diákok számára, hogy saját koreográfiáikat készítsék el, melyeket diáktársaik és tanáraik együttesen próbálhattak ki. További hivatkozási alapjaink: William Forsythe – Choreographic Objects, Simone Forti – Dance Constructions, Bruce Nauman – Green Light Corridor.
A diákok önálló meglátásait és kreativitását erősítő megvalósuló közösségi program projekt formájában továbbvihető, a megalkotott köztéri instrukciók akár be is épülhetnek a környezetbe, ezzel is tágítva a térről alkotott fogalmunkat, alkalmazási módszereinket.
2. Az érintés minőségei és a test határai/ Testjog-érzékenyítés
A testet helyeztük előtérbe. Sajnos úgy tapasztaljuk, hogy a diákok nem minden esetben érzik felhatalmazva magukat, hogy nemet mondjanak egy érintésre vagy utasításra. Legyen szó akár az iskolában magasabb státuszban lévő tanárról vagy kortársaikról. Foglalkoztunk a test autonómiájának kérdésével, az alkotás közben felmerülő én-határokkal, a koreográfus és táncos, tanár és diák viszonyáról és tiszteletről a saját testünk irányába. Különösen fontosnak tartjuk, hogy középiskolásként teret kapjanak a diákok saját határaik megnevezésére, a különböző érintések minőségének felismerésére és önálló döntéshozatalra. Megkérdőjelezve és megalapozva ezzel a táncos munkájának kiindulópontját. Ezen felül ebben a korban fontos, hogy hangsúlyt kapjon az egészséges testkép kialakítása, főleg egy kiemelten fizikumra épülő szakma gyakorlóinál. Saját élményeiket és igényeiket játékokon, kreatív alkotó folyamaton keresztül fogalmaztuk meg és dolgoztuk fel.
3. Viewpoints technika és nem-hierarchikus alkotás
A Viewpoints-technika a posztmodern tánc világában megfogant improvizációs technika. Elsőként Mary Overlie írta le, aki az előadó jelenlétének két domináns összetevőjét – az időt és a teret – hat kategóriává vagy nézőponttá bontotta le. Ez a nyelv elősegíti a résztvevőt abban, hogy a jelen pillanat megfigyelését egyre növekvő érzékenységgel gyakorolja, és abban is, hogy a klasszikus és modern korban hagyományossá vált “alkotó/megmondó” szerepet lecserélje a “megfigyelő/résztvevő”-re. Egy csoport számára spontán, intuitív és nem-hierarchikus közös alkotást tesz lehetővé.
A nap során ennek alapjaiba tekintettünk be a résztvevő diákokkal, különös figyelemmel a kollektív munkára és a csoportkohézió fejlesztésére, illetve a technikának azokra az alapelveire, amelyet a diákok későbbi tanulmányaikban is alkalmazhatnak, továbbvihetnek.
4. Összefoglalás, közösségi alkotás, továbbtekintés
A záró alkalom vissza és előretekintés egyben, azaz hogyan tudjuk egységben látni a különböző alkalmak történéseit.
A kontakt improvizáció, mint az egyik legdemokratikusabb táncforma. A hierarchia megszűnik a táncban, egyszerre vagy követő-vezető; súlyadó-súlyfogadó, az áramlás-flow élmény- csak sodor a táncba, táncban…
Ezen az alkalmon az érintés a kapcsolódás eszköze; az érintés, mint legprimérebb, leghitelesebb eszköz. A súlyadás és fogadás egy játék, amiben mindig változnak a szerepek. A közös felszín és súlymegosztás segít az egyensúly és a közös szabad, improvizált táncuk megtalálásában. A tér, az érintés, az egymásra koncentrálás, hangolódás lesz a táncélmény záloga…
Az alkalom második részében konzekvenciák vontunk le konkrét etűdök elkészítésén keresztül. Ezek a feladatok szorosan kapcsolódtak a diákok rendszeresen végzett project- munkáihoz a “Labor-munkákhoz” legegyszerűbb mozgás-motívumokból kiindulva, azokat alapanyagként használva egy strukturált improvizáció keretrendszerében.
Olyan helyzetek teremtése volt a cél, ahol a bekapcsolódás, részvétel, döntés nem felülről vezérelt. Előadói minőségeken túlmutató készségek, képességek stimulálása, amely megélhetővé és egyben kézzelfoghatóvá teszi az alkotói jelenlétet és hozzáállást; egy tágabb gondolat körben pedig a transzferábilis tudás alapját képezi.